Ha végigkísérjük az alvadásgátló gyógyszerek „életpályáját” a felfedezésük­től napjaink mindennapi gyakorlatáig, mindenképpen észre kell vennünk, hogy az indikációk fejlődése és új indikációkra történő törzskönyvezésük bizonyos szabályokat követ.

A bélmikrobióta születéstől együtt fejlődik a gazdaszervezettel, és komplex kölcsönhatásban van vele. Összetétele az élet folyamán változik. Hároméves kortól a két domináns törzs (Firmicutes / Bacteroidetes) arányának emelke­dését tekintették korábban az obesitas markerének. Későbbi vizsgálatok alapján az arány megváltozása helyett a két baktériumtörzsön belül az elhí­zásért felelős egyes nemzetségek túlburjánzását gondolják oki tényezőnek.

Az elhízás a leggyakoribb metabolikus betegség a világon. Egyes elhízott egyéneknél Pickwick-szindróma  (obesitas-hypoventilatiós szindróma, OHS) alakul ki súlyos nappali álmossággal. A betegek többsége obstruktív alvási apnoéban is szenved, ami erélyes kezelést indokol. Az OHS kezelése főként a testsúly csökkentéséből áll. 

A krónikus obstruktív tüdőbetegség a harmadik-negyedik leggyakoribb halálokká vált. A betegek évtizedekig állandó kezelésre szorulnak, teljesítőképességük korlátozott, a fellángolások gyakran kórházi kezelést igé­nyelnek, így minden beavatkozás, ami javítja az állapotukat vagy segít a jó állapot megtartásában, gazdaságilag is megtérülhet. Az ambuláns rehabilitáció hatékony, és a legolcsóbb eljárások egyike, ennek ellenére töredékében sincs kihasználva.

A fogyókúra-gyógyszertan, illetve az evés- és testsúlyzavarok nemzetközi hírű professzorai a rangos bostoni orvosi hetilapban körvonalazzák, amit ez idő szerint az egyik leggyakoribb kórállapot biokémiai-élettani hátteréről, következményeiről, életmódi, gyógyszeres és sebészi kezeléséről tudunk.

New England Journal of Medicine, 2017. január

Az evés- vagy testképzavarokkal kapcsolatosan néhány évszázada írták le az első hivatalos kórképet, az anorexia nervosát. Az utolsó évtizedekben jelentősen felgyorsult az újabb és újabb (al-)típusok megjelenése. A jelen összefoglalóban az elmúlt közel 30 év során megjelent új típusú evés- és testképzavarokat mutatom be röviden.

Új amerikai vizsgálat adatai szerint a súlyos kövérség az egyéb kockázati tényezők figyelembevétele után is kétszeresére növeli a keringési elégtelenség kockázatát, miközben az agyi katasztrófa vagy a szívinfarktus esélye nem lesz szignifikánsan nagyobb.

Az elhízáshoz a modern világban szinte mindenütt előítéletek társulnak, bár a történelem során voltak olyan időszakok, amikor azt sok helyütt a jólét és a termékenység szimbólumának tekintették. A túlsúly és elhízás (obes, obesitas) kórállapot, amelynek során a túlzott zsírraktározás káros lehet az egészségre, számos egészségi problémához és a várható élettartam csökkenéséhez vezethet. Túlsúlyosnak tekintjük azt a személyt, akinek testtömegindexe (BMI, body mass index) 25,0–29,9 és elhízottnak, akinek 30 kg/m2 felett van. Ez utóbbin belül a BMI szerint alcsoportokat különböztetünk meg: BMI 30,0–34,9: I. fokú elhízás, enyhe; BMI 35,0–39,9: II. fokú elhízás, középsúlyos; és BMI ≥40,0: III. fokú elhízás, súlyos, morbid vagy extrém megjelöléssel illethetjük. Normális testsúlyról beszélünk 18,5 és 24,9 BMI esetén (a testtömegindex a kilogrammban megállapított testtömeg és a testmagasság méterben mért négyzetének hányadosa).

Az elhízott betegek figyelmét különösen fontos felhívni arra, hogy a terhesség alatt igyekezzenek elkerülni a jelentős testsúlygyarapodást.

Azt hihetnénk, hogy az alultápláltság a legnagyobb probléma, holott egyre több az elhízott ember a világban, olyannyira, hogy az obezitás már gyakoribb, mint a soványság.